Kanji

Önálló, japán írásrendszer soha nem létezett, a japán írásjelek a kínai írásból alakultak ki. A 7. század körül kísérelték meg először a japán nyelv szavait a kínai írás írásjeleivel, a kanjikkal rögzíteni. A kínai írásjegyeket Japánban jelentésükre való tekintet nélkül használták fel, csupán a hangzásuk alapján, a hasonló hangzású japán szótagok lejegyzésére. Ezért van az, hogy ma egy kanji írásjel ugyanúgy olvsható ki japán és kínai nyelven, de teljesen mást jelent.
A kanji jelek meglehetősen összetettek, és egy kínai kanji csupán egy szótagot írt le, ezért a többszótagú japán szavak leírása fárasztó munka volt. Így lassanként leegyszerűsítették a kanjikat, így keletkezett a mai hiragana és katakana szótagírás. Ennek ellenére a kanji ma is élő írásrendszer Japánban, jeleit fogalomszavak (főnevek, melléknevek, számnevek, igék) és belföldi nevek írására használják.

Néhány kanji:

Kana

A kanji egyszerűsítéséből tehát kétféle írásrendszer keletkezett, a hiragana, és katakana. A kettőt összefoglalóan kaná-nak nevezik. A hiragana jeleit a kanji mellett a japán szavak írására használják. A katakana valamivel később alakult ki, és jeleit főként idegen szavak és külföldi nevek írására használják. A hiragana és katakana ma használatos alakját 1900-ban állapították meg egy, az állami iskolákra vonatkozó rendeletben. A második világháború utáni helyesírási reform során ezekből két hiragana-jelet, és két katakana-jelet elavultnak nyilvánítottak, és töröltek, így ma mindkét szótagírás 46 hivatalosan elismert jelből áll.
Sok esetben találkozunk azzal, hogy a kanji írásjelek fölött hiraganák láthatók. Ezek a kanji kiolvasását segítő jelek, nevük furigana.

A hiragana és katakana írásjelrendszerek öt magánhanzóból (a, i, u, e, o) és tizennégy mássalhangzóból (k, g, s, z, t, d, n, h, b, p, m, y, r, w) állnak. A szótagok ezek kombinációjából alakulnak ki. A mássalhangzók az n kivételével soha nem szerepelnek önállóan, csak magánhangzóval együtt alkothatnak szótagot.

Az ún. gojuon írásjelek az öt magánhangzó, és a k, s, t, n, h, m, r, w, n zöngétlen mássalhangzók kombinációi.
Az ún. dakuon írásjelek az öt magánhanzó, és g, z, d, b zöngés mássalhangzók kombinációi. Alakjuk megegyezik zöngétlen párjaik (k, s, t, h) írásával, csak a jobb oldalukon két vonal (dakuten), a zöngésítőjel található.
Az ún. handakuon írásjelek az öt magánhangzó, és a félig zöngés p mássalhangzó kombinációi. Ezen szótagok írása megyegyezik a zöngétlen h mássalhangzós írásjelekkel, csak a jobb oldalukon egy kis karika (maru) található, ami jelzi a félzöngés kiejtést.
Az ún. youon az "összevont" hangok neve, vagyis egy mássalhangzó + ya, yu, yo szótagok kombinációi.
A magánhangzók nyújtását (vagyis a hosszú magánhangzókat) vízszintes vonnallal jelölik.

Ezek ismeretében itt megtalálható egy-egy, a hiragana és katakana írásjeleket tartalmazó táblázat, a szótagok mellett a Hepburn-féle latin betűs átírással:

Egyéb tudnivalók

A japán nyelvet ma vagy jobbról balra sorakozó függőleges oszlopokban, vagy balról jobbra olvasandó vízszintes sorkban írják. A függőleges a hagyományos mód, elsősorban a szépirodalomban találkozunk vele. A vízszintes írásmód a műszaki és tudományos írásoknál elterjedt. Az újságok mindkét módot tartalmazzák. Levelekre és egyéb írásokra nincs kötelező szabvány.
A japán írásban nem kapcsolják össze az írásjeleket egymással, a folyóírásban is külön írják le a szótagokat. Az egyes szavak között nem hagynak szóközt. Minden írásjelet nagyjából egyforma méretűre írnak, nincsen megkülönböztetve kis- és nagybetű. Számok írásához számolás esetén arab számokat használnak.

Központozás

A japán nyelvben több központozási jel van, mint a magyarban, melyeknek sokféle elnevezése van. néhány jellegzetes központozási jel (itt vízszintes írásban láthatók, függőleges írás esetén 90 fokkal elfordítandók, kivéve a vessző):

jel	neve	funkciója
	maru v. kuten	A mondat / kijelentés végét jelzi, ha a mondatszerkezetből egyértelműen kiderül a mondat jellege, akkor kérdő-, és felkiáltójelet is helyettesíti.
	ten v. touten	Megfelel a vesszőnek a magyar mondatban.
	nakaten	Felsorolásban azonos fajtájú szavakat és neveket határol el, a dátumokban az évet hónapot és napot, jelenthet tizedesvesszőt is.
	nakasen	A magyar gondolatjel megfelelője.
	kagikakko	A magyar idézőjelnek felel meg.
	futaekagi	Idézőjelek közti szövegben levő idézet kiemelésére szolgál.

Romaji - a japán szótagok latin betűs átírása

A japán nyelvet könnyen át lehet írni latin betűkkel, hiszen a japán magán-, és mássalhangzóknak mind megvan a latin párja. A latin betűs átírás neve romaji, és a  szótagok latin átírására kétféle rendszert találtak ki. Egyik a kunrei-shiki romaji, másik a Hepburn-romaji. Mindkettőt az angol kiejtésnek megfelelően kell kiolvasni, hogy a japán kiejtéshez hasonlóan ejtsük a szótagokat.

A japán szótagok magyar kiejtése

A Hepburn-féle átírási rendszer jeleinek hangértékei a magyar hangok esetén:

Én ezen az oldalon a japán szavak leírására minden esetben a Hepburn-féle latin átírást használom, melyeket a fenti magyar kiejtés szerint kell használni. Néhány esetben zárójelben fel is tűntetem a magyar kiejtést. Tisztában vagyok vele, hogy létezik a japán szótagoknak magyar átírása is, de úgy gondolom, a nemzetközileg használt Hepburn-féle átírás sokkal jobban illik az oldal profiljához, hiszen az oldal fő témájához, az animéhez tartozó információk jelenleg szinte kizárólag angol nyelven érhetők el az interneten a japánon kívül.

Felhasznált irodalom:
Wolfgang Hadamitzky - Kazár Lajos: Kanji és Kana